A Duna Borrégió – Magyarország legnagyobb szőlő- és bortermelő tájegysége

  A Duna Borrégiót az Alföldi termőtájon található Csongrádi-, Hajós-Bajai- és Kunsági borvidékek hegyközségi tanácsai alakították 2002. év elején.
A borrégió céljaként többek között a következőket jelölték meg:
•  összehangolni a régió szőlőtermelésének, borászatának rövid-, közép- és hosszútávú stratégiáját;
•  az EU csatlakozásra való felkészülést;
•  a marketing, a piacépítés, a piaci magatartás teendőit;
•  a szőlőtermelés, a fajtahasználat, borászati fejlesztés feladatait. 
Újra építeni a szőlőtermelés és a borászat integrációs kapcsolatrendszerét.
A régió a három borvidék hegyközségi tanácsainak konzultatív szerve. Nem önálló jogi személy.
  Megalakulása óta sikeresen bemutatkozott az Európai Borrégiók Gyűlése (AREV) 2002-ben Magyarországon tartott konferenciáján. Az AREV-nak a Duna Borrégió területéről jelenleg Bács-Kiskun megye a tagja.
November 21-24 között Kecskeméten a Kunsági Borok Házában a Duna Borrégió Újbor Ünnep keretében a hazai szőlész – borász szakmának és a fogyasztóközönségnek volt alkalma megismerni a régió céljait és kiváló borait, pezsgőit.

Területi elhelyezkedés

  A Duna Borrégió területileg Magyarország középső részén, a Duna és Tisza folyók által meghatározottan három borvidék: a Csongrádi-, a Hajós – Bajai- valamint a Kunsági borvidék területét foglalja magában.
  Napjainkban az Alföldön itt foglalkoznak áruszőlő és árubor termeléssel. Ha a térképen akajuk határait felvázolni, akkor a főváros alatt Csepel-szigetről kiindulva kelet felé Monor, Kóka, Jászberény, Heves városig jutunk, itt délre fordulva a Tiszazug, Cserkeszőlő, majd Hódmezővásárhely a határpontok. Mórahalomnál elérve és nyugati irányban követve az országhatárt, Dávodnál érjük el ismét a Dunát és ott északra fordulva Baja, Solt, Dömsöd érintésével jutunk el a kiindulási ponthoz.
  A Régió öt megye – Bács-Kiskun-, Csongrád-, Heves-, Jász-Nagykun-Szolnok- és Pest megye – és négy statisztikai régió – dél-alföldi, észak-alföldi, észak-magyarországi és a központi – területét érinti több kevesebb mértékben.
Ha annak idején a törvényhozók nem ragaszkodnak mereven a meghatározásokhoz, némi korrekcióval valószínűleg ez a terület lehetett volna egy, a hét régió közül.

Szőlőtermelési adottságok

  A Régió területére jellemző az immunis meszes homoktalaj, változó minőségű altalajjal, de jelentős területen található lösz, öntéstalaj és a gödöllői dombság déli nyúlványainak kötött talaja is. Az immunis homoktalajon zömében saját gyökéren él a szőlő.
  Időjárása egyaránt hordoz a szőlőtermesztésre kedvező és kevésbé jó elemeket. Az évi 2.000 - 2.100 napfényes óra, a tenyészidőszaknak 1.400 - 1.500 0C hőösszege kedvező a szőlőtermelésre, ugyanakkor 10-15 évenként jelentkező – 20 0C alatti téli fagyok, esetenként a tavaszi fagyok jelentős károkat okoznak. Napjainkban éppen egy ilyen téli fagykáros periódusban vagyunk. De nem volt ez másképpen a történelem során régen sem. Dr. Szilágyi Tibor „Időjárási események Kecskeméten a XVII – XIX. században” című könyvében arról tudósít, hogy:
•  1602-ben május 19-20-án nagy havazás és fagy köszöntött be és a szőlők hét napon át fehérben álltak
•  1685-ben júniusban több napos fagy volt és nagy károkat okozott a szőlőkben (is).
  Iványosi Szabó Tibor „A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei 1571 – 1811.” című könyvében viszont arról tudósít, hogy 1602-ben júniusban már szüreteltek.

A szőlő- bortermelés története a Régióban

  Égető Melinda „Az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészítés” című könyvében szépen végigkíséri az itteni szőlőtermelés történetét, ebből és más forrásokból merítve most csak vázlatosan tekintsük át a témát.
  Első hiteles említés az I. Géza királyunk által alapított Garamszentbenedeki Apátság alapító oklevelében történik, Alpár és Kürt (ma Tiszakürt) határában lévő szőlőskertekről. Az oklevél 1217-ben II. Endre király által készítetett másolata ma is megtalálható az Esztergomi Prímási Levéltárban. Történelmi kuriózum, hogy az oklevél megszületésénél jelen volt, mintegy hiteles tanú, I. Géza király öccse, László herceg a későbbi I. László király, akit ma Szent Lászlóként tisztelünk.
  A szőlő ettől kezdve folyamatosan jelen van fontos termelési ágként, pénz és adóforrásként a régió gazdaságában, bár a török hódoltság idején a néhány lakott város körébe húzódva.
  A szőlő, a homok és az ember egymásra utaltsága, dinamikus együttléte jellemzi a következő századokat. A XVIII – XIX. század fordulóján a homokvédelem ellen a szőlő volt az egyik fontos tényező, mely az erdő és gyümölcsös mellett segített megvédeni az embernek a lakóhelyét és termőföldjét. Az ekkor végzett telepítések eredményeként az 1855-ös összeíráskor már 43.000 hektár (72.000 kh) szőlőt regisztráltak a jelenlegi Duna Borrégió területén.
  A XIX. század második felében a homok, az immunis homoktalaj segített az embernek, az egész országnak a filoxéravész pusztításai közepette átmenteni és megújtani a szőlő- és borkultúrát. 
  A XX. század közepe után a szövetkezetesítés során ismét a szőlő segített az embernek, gazdának, hogy a szakszövetkezetek keretei között továbbra is gazdaként művelhesse szőlejét, készíthesse borát. Az 1960-as években lezajlott rekonstrukció jelentősen növelte a szőlőültetvény területét, az 1970-80. évek rekonstrukciója pedig a művelési módokban okozott radikális változást és végbement bizonyos mértékű fajtaváltást is. Az 1985-87. évek súlyos fagykárai, a gorbacsovi száraztörvény miatti piaci bizonytalanság, a KGST felbomlása majd a privatizáció, a kárpótlás, az integrációs kapcsolatok leépülése, az általános piacvesztés vezetett a jelenlegi állapotokhoz.

A Duna Borrégió szőlőtermelése és borászata napjainkban

  A termő szőlő terület kerekítve 30.000 hektár, melyen mintegy 35.000 szőlőtermelő gazdálkodik. Jellemző, bár az országosnál valamivel kisebb az elaprózott, úgy 0,8 hektár körüli az átlagos birtokméret.
  1 hektár alatti területen, az összes ültetvény 27%-án gazdálkodik a szőlőtermeléssel foglalkozók 78 %-a, 1-5 hektár közötti birtokméreteken, az összes ültetvény mintegy 40 %-án a termelők 19%-a folytat szőlőtermelést, míg az ültetvényterület 33 %-a van a termelők 2,3 %-ának használatában. 
A szőlő bor ágazat szereplőinek 93 %-a magánszemély, zömében szőlőtermelő, de mintegy 2.000 fő közülük borászkodik is. Az 1.000 hektoliter éves forgalomnál nagyobb körülbelül 200 borászati cég valamilyen gazdasági társaság formájában tevékenykedik.
A Régió bortermelése több év átlagában 2 millió hektoliter körül alakul, ami a magyar bortermelés több, mint 40 %-a. A bor zöme, mintegy ¾-e a belföldi piacon, az olcsóbb árfekvésű kategóriákban jelentős része borkimérőkben, a mindennapi borfogyasztás keretében talál vevőre.
Az export az utóbbi években különböző okokból még az országosnál is nagyobb mértékben visszaesett, bár a régió több borászata ma is jelentős szerepet vállal a magyar borkivitelben.
  A termelt szőlők fajtaösszetételében meghatározó mintegy 70 % a fehérbor-szőlőfajták aránya, 25 %-a vörösbort adó fajtáké, de ez borvidékenként jelentősen eltér. Mintegy 5 %-a csemegeszőlő, melynek egy részét – Chasselas, Irsai Olivér – is borkészítésre használják.
Több, mint 70 a termesztett szőlőfajták száma, ugyanakkor a terület 77 %-át 15 olyan fajta foglalja el, melynek a termőterülete meghaladja az 500 hektárt, de például Kékfrankos szőlőt több, mint 3.500 hektáron szüretelnek. Az említett 15 fajta nagyobbik része hungarikum. Közülük:
•  Őshonos, őseinktől örökölt, itt keletkezett vagy ide hozott, de szinte csak Magyarországon termelt. Például: az Arany sárfehér, az Ezerjó, a Kövidinka és a Kadarka, mely fajták értékeit most kezdik újra felfedezni és a piacon is megjeleníteni a borászatok.
•  Kárpát medenceinek tekinthetők a Kékfrankos és a Zweigelt, belőlük készül a régióban a legtöbb meghatározott termőhelyről származó minőségi vörösbor.
•  Az utóbbi évtizedek hazai nemesítésű fajtái közül itt terjedt el a legnagyobb mértékben a Cserszegi fűszeres, Zala gyöngye, Kunleány, Bianca, Lakhegyi mézes. Ezek némelyike biotermesztésre is alkalmas, toleráns fajhibrid.
•  Nem tekinthető hungarikumnak a Rajnai rizling, Olaszrizling, Rizlingszilváni, Chasselas.
  Természetesen többszáz hektáron van több más ma divatos világfajta is például a Chardonnay, Cabernet franc, Cabernet sauvignon vagy a Merlot. A belőlük készült kiváló minőségű borok színesítik és teljesebbé teszik a régió borkínálatát.